A történetünk az 1800-as évek végén kezdődik. A mostani nyugdíjrendszer (társadalombiztosítási rendszer) alapjait ugyanis egy Otto von Bismarck nevű porosz vaskancellár fektette le. Konkrétan az 1883-as betegségi biztosítási törvénnyel kezdődött, és az 1889-es öregségi és rokkantsági biztosítási törvénnyel záródott, amelyeket 1911-ben egyesítettek. Az alapelv szép, és jó volt a közteherviselés jó gondolatnak tűnt, de azóta kiderült, hogy a valódi ok az volt, hogy az állam adó formájában pénzt szedjen be, a hadászati fejlesztésekre.

Magyarországon az első ilyen jellegű rendszer bevezetésére 1912-ben került sor, amely folyamatosan változott (nagyjából 4 korszakra bontható), de a lényege nem változott, mert folyamatosan fizetjük be a járulékot/adót, és majd ha megéljük az időskort, akkor kapunk valamennyi nyugdíjat. Másik nevén ezt a rendszert hívjuk felosztó kirovó rendszernek.

De hogyan maradhatott ez fenn ilyen sokáig?

Ha megnézzük az évszámokat egyből beugrik a megoldás, ugyanis amikor a Bismarck féle rendszer elérte a 20 évét akkor már világháború dúlt, ebben sajnálatos módon sok ember meghalt, illetve országok is csődbe mentek így nem kellett hatalmas összegeket nyugdíj gyanánt kifizetni. Nem sokkal ezután jött a második világháború és ugyancsak ezzel szembesülhettünk, igazság szerint ezzel magyarázható a rendszer fennmaradása.

De akad egy másik ok is…

Ez pedig nem más mint a politika. Párt függetlenül a rendszerváltás óta a legkönnyebben megszólítható, és legnagyobb „szavazóbázis” a nyugdíjas korosztály. Bizony emiatt is egy kicsit kitolódik ennek a rendszernek az összeomlása, de ne használjunk ilyen szavakat, hívjuk inkább átalakulásnak.
Bizony a nyugdíj intézménye nagy alakuláson fog keresztülmenni, ezt talán az alábbi ábra tudja a legjobban illusztrálni:

A fenti ábra azt mutatja meg, hogy az adott évben mennyi gyermek született, közülük is kiemelkednek a Ratkó korszak gyermekei (1950-es évek), illetve az ún. GYES-gyerekek (az 1970-es évek közepe). Látható hogy ez a két korosztály nagyon nagy létszámban képviselteti magát a magyar társadalomban. A Ratkó gyermekek most mennek nyugdíjba, így ők innentől fogva nem bevételi oldalról, hanem kiadás (nyugdíj) oldalról lesznek jelen a TB rendszerben. Már ez is hatalmas pofon lesz a rendszernek, de amikor az 1970-es években születettek is nyugdíjba mennek, akkor már nem lesz fedezet a nyugdíjasok kifizetésére.
Ezt a folyamatot a folyamatosan öregedő társadalmunk, a kevés születő gyermek, az óriási méretett öltő kivándorlás csak Ezekből mind levonható, hogy nem ringathatjuk magunkat abba a hiú álomba, hogy „majd az állam megoldja”. Bizony bármilyen nehezünkre is esik el kell kezdeni a saját nyugdíj megtakarításunkat, így megmentve magunkat a keserves nyugdíjas évektől.